Ede megevé ebédem

Ton Veen tavaly a diplomaosztó beszédében azt mondta, mikor hazamegyünk, úgy érezzük majd, mostantól minden más lesz. És igaza volt. Azt is mondta, hogy ez nem igaz, semmi nem lesz más, minden ugyanúgy megy majd tovább, mint mielőtt kijöttünk. Bizonyos fokig ebben is igaza volt, de nem teljesen. Mert azért az ember valamit mégiscsak változik.

Csillától azt kérdezték a portfólió beszélgetésen (amiről már tavaly megállapítottam, hogy a leghülyébb és legfölöslegesebb tárgy, ami létezhet), hogy miben változott. Mi az, amire ha hazamegy, azt mondják: hú, de meg változtál. Csilla nem tudta. Nem meglepő. Ezt akkor nem tudja az ember. Aztán amikor hazamegy, akkor mindenfélét mondanak neki. Magasabb lettél, híztál, érettebb, komolyabb, felelősségteljesebb, önállóbb. Kinek milyen. Máshogy látod ezek után a hollandokat, de a törököket, indonézokat, románokat is. Sőt, a magyarokat is. Jön egy negatív kulturális sokk, de utána lassan visszaszokik az ember a hétköznapi magyar valóságba. Ám még sokszor eszébe jut a kint töltött idő.

Amikor Hollandiában voltam, egy különös kedvetlenség és közöny telepedett rám. Ez nem Hollandia hibája volt. Nem tudom miért volt, de nem tudtam ellene tenni semmit. Aztán az elmúlt év során lassan visszatért az életkedvem. Új emberekkel találkoztam, új élményekkel gazdagodtam. Új lendületet vett az életem, és közben nagyon sokszor gondoltam arra, ha most lennék kint, mennyivel jobban érezném magam. Úgy éreztem, hogy elmulasztottam valamit kint, nem aknáztam ki az ott rejlő lehetőségeket. Sokszor van így, hogy az ember visszavágyik egy bizonyos pillanatba, és arra gondol, bárcsak máshogy csinálhatná. Most megadatott a lehetőség a javításra.

Az ismét kint töltött 6 nap felért egy időutazással. Ede, Rotterdam, Utrecht és Hága nem sokat változott az elmúlt év alatt. Ott folytathattam, ahol abbahagytam, bepótolhattam azt, amit anno elmulasztottam. Most végre igazán felszabadult és önfeledt voltam. Nyugtalan lelkem 6 napra megpihent.

 https://www.youtube.com/user/ede3month

Ma reggel elbúcsúztattuk Donnyt és Zsófit, ezzel a kurzus részvevőinek száma háromra csappant: Ádám, Judit és jómagam. Az egész ház kong az ürességtől, minden helyen megrohannak az emlékek, és minden emléktől elszorul a szívünk. Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a három hónap alatt, megtöltöttük élettel ezt az egyébként igencsak lepukkant épületet, és most újra annyira üres lett.

Végül véget ért ez is. Sikerült megírnom az utolsó beadandót és tegnap ünnepélye keretek között átvettem az oklevelem. Este buliztunk egy hatalmasat a buddykkal, meg persze megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.

Végül a torkom is meggyógyult, a hugom is megérkezett és Ádám barátai is, de mégis egyre nyomottabb a hangulat. Napról napra kevesebben vagyunk, majdnem minden nap elbúcsúztatunk valakit (bár vannak, akik angolosan távoznak). Hosszú volt ez a három hónap, és lassan el kell kezdeni felszámolni az itteni életünket, és készülni a hazatérésre.

Június 16-án csoportosan kirándultunk Hágába. Megnéztük a parlamentet meg egy céget, ami segít a frissen demokratizált országoknak a demkorácia fenntartásában és valóban demokratikussá tételében (főleg Afrikai és és Ázsiai államoknak segít). A legjobb rész persze az volt, amikor végre szabadon engedtek minket. Sajnos a Lány gyöngy fülbevalóval című képet már nem tudtuk megnézni, mert bezárt a múzeum, de kimentünk a tengerparta, ahol egy nagyon jót sétáltunk. ezt láthatjátok a képeken.

Bár szerdára 20 fokot mondanak, de napsütést is, úgyhogy visszamegyünk Hágába. Akkor viszont már kis hugocskám, Fruzsi is velem lesz.

    Hosszú ideje nem írtam, pedig szerettem volna sok mindent, csak sosem jutott rá idő. Most is éppen 3 olyan beadandó van, aminek a hét elején volt a határideje, de még hozzá sem kezdtem. Viszont a tárgyaim nagy részét már befejeztem, még hátra van ez a 3 beadandó, meg egy research project.

Ahoj, ma ment el innen Apu, és bár kevesebb, mint 48 órát töltöttünk együtt, elég sok helyet bejártunk ez alatt a rövid idő alatt.

Mivel már vizsgaidőszak van, ezért most nem nagyon fogok írni, most is inkkább csak néhán képet dobok fel ami az ittléte alatt készült. Első nap Edében kalandoztunk biciklivel, ma pedig Brüsszel helyett Dordrechtbe mentünk.

Apu gond nélkül megérkezett Edébe, és most itt van. Szerencsés időt fogott ki, mert nagyon szépen süt a nap, és nagyon meleg van. Tegnap egy kínai étteremben vacsoráztunk, ma piacon voltunk, nemsokára pedig indulunk tovább bebiciklizni Edét.

Uff

Nem tudom mit írhatnék ide. akinek kell, az úgyis érti, aki nem, annak nem is kell.

Este valószínűleg kimegyek az erdőbe, és keresek egy virágot.

Adás vége.

Bár a 13 külfödli diákból 7 lány van, ha azt mondjuk, hogy A lányok, akkor bizony két embert értünk alatta: Zsófit és Juditot. Ha ők nem lennének, valószínűleg csak hamburgert ennénk, és meleg szendvicset, így viszont Zsófi mindig gondoskodik vacsoráról. Ők a holland fiúk kedvencei, Dony két angyala, akik kitakarítják a common roomot, gondozzák a virágokat, és kinevetnek, ha vasalok.

Udvardi Judit

“Milyen nagy itt a tömeg, az egy főre eső emberek száma egy.”

Egy másik régi ismerős, idestova 3 éve csoporttársam. Az első évben nem nagyon beszéltünk, aztán egy Botondos-stúdiós-rádiós óra hozta meg az áttörést, vagyis a beszélő viszonyt. Aztán az útra készülődés során valaki kitalálta, hogy az Ádám utálja a Juditot, a Judit pedig az Ádámot, így én lettem az összekötő kettejük között.

Amikor dolgozik, a Helyi Théma bulvár oldalára irogat (ő indította el Párkányi Kolos bűvészt a világhírnév felé), de hosszú távon valami egész mással akar foglalkozni, ezért is ment szervezeti szakirányra. Az iskolában csak párosával, vagy trióban mutatkozik (Mészáros Szilvi nélkül a második félévtől kezdődően senki sem látta), Edében a szobatársával, Zsófival bluetoothol mentálisan.

Ha akarná, simán el tudná adni magát hollandnak, egyedül a magassága árulkodó (tudtátok, hogy Hollandiában él a legtöbb magas ember?), ez főleg a biciklizéskor okoz gondot neki. A bicaja amúgy is problémás (kié nem...), főleg mióta Ádám úgy széthajtotta a leeresztett kerekét, hogy menet közben leesett a külső. Otthon rajongók hada várja, és itt is ő a holland srácok kedvence (azért Queen's dayen Zsófinak is beesett egy udvarló, aki túl közel ment az emberekhez), még Ton Veennel is sms-ezik.

Kávé helyett energia italt iszik, bármilyen helyzetben és bármilyen eszközzel önveszélyes, a kamerát rosszul tartja, fél a Supiritsektől, mindig mellényben van, mindig kimondja azt, amit a Zsófi gondol, neki, van a leggonoszabb buddyja Mariella személyében, tanulás helyett bármikor képes megnézni egy filmet, imádja a vámpírokat és a hörcsögöt a Volt című filmből, az iwiw szerint a legelőnyösebb tulajdonsága, hogy képben van és látens finn nyelvtudással rendelkezik.

Györösi Zsófia

“Miért van ilyen nagy csend?”

Zsófi nevével akkor találkoztam először, amikor a kezembe vettem az Új Gáspár című iskolai lapot, melynek ő a főszerkesztője. Először az Erasmus tájékoztatón láttam az ötöd éves magyar-kommunikáció szakos lányt (amikor még azt hittük, hogy csak az jön, aki akkor elnyerte az ösztöndíjat), az első benyomásom pedig az volt, hogy pillangokisasszony az e-mail címe. Ő valami véletlen folytán kerülhetett ebbe a világba, valahonnan a '30-as évek Magyarországából származik, amikor még a populáris tánczene a Budapest Bár volt. Ábrándozó tekintetéből sosem lehet sejteni, hogy vajon merre jár, de a megszólalásaiból tudjuk, hogy igen messze.

Tibi, aki a facebookon megmondja, ki vagy, tarisznyás bölcsésznek tartja, ez elég felületes vélemény, bár találó. A rossz nyelvek szerint nincs ízlése, mi tudjuk, hogy van, csak... khm... furcsa. Ruhában, zenében és pasiban megbízhatatlan, de ízekben tudja mi a jó, ha valamire azt mondja, hogy finom, akkor az tényleg finom, ennek megfelelően jól is főz.

Ádám szerint OKJ-s buligyilkos tanfolyamot végzett, ha tudja mit akar, akkor ő Mr Veen, her dream is to Vla over the rainbow (a Vla egy holland pudding féleség, kimondva meg ugye flá, ami olyan, mint a fly angolul). Ha tehetné sanzonokat hallagatna, amint hosszú ruhákban járkál a New York és a Hadik között, szabadidejében pedig a kertjét gondozná. Szereti és műveli is az irodalmat, és retteg attól, hogy szeptembertől kezdve dolgoznia kell. A Baross és a Szigony utca sarkán lakik, mégsem kedveli Dopeman-t, Ganxtát és Oglit, de ő is 100%-ig full gizda. Közeli barátságot ápol Serkannal, a török sráccal, szereti az őrölt és a morzsolt fűszereket is, Argát adoptálta buddyjának, rajzol, fest, tördel, polgárt pukkaszt, iwiwezik és facebookozik, az uborkás üvegre pedig ráírja, hogy uborka, a rend kedvéért.

Régóta tervezem már ezt a cikk-sorozatot, jóllehet ezzel kellett volna kezdenem az egészet. Dobálózok itt ugyanis nevekkel, de persze hiába, ha ti nem tudjátok, ki kicsoda. Nem tudom mikor érek a sor végére, fontossági sorrendben haladok, először azok jönnek, akik fontosak, és akikkel napi kapcsolatban vagyok, majd a többieket megismerésük sorrendjében mutatom be, a végén pedig majd vesztegetek egy-két szót a hollandokra is.

Anti Ádám Csaba

“Ez az ebéd végre nem olyan volt, mint az eddigi tréfáim: ízetlen.”

Ki mással is kezdhetném, mint a világ legjobb és legnaivabb szobatársával, Ádámmal, alias Tálibbal. Tálibnak a bőrszíne miatt hívják, hogy ez nem teljesen hülyeség, azt az is bizonyítja, hogy Amszterdamban muchos gratias-szal köszöntek el tőle a boltban, mert azt hitték spanyol. Őt ismerem mindenki közül a legrégebb óta, és valószínüleg az otthoniak közül is róla hallottak a legtöbben. Ismertségünk még a gólyatáborra nyúlik vissza, gyakorlatilag szomszédok voltunk, bár igazából a gólyabálra szervezett műsor próbáin kerültünk közelebbi viszonyba (ő volt a nyál, én meg a golyó). Ezt követte az Egyetemi nap, majd utána a magyar válogatott meccsek, és a Pincebulik.

Ő a legviccesebb vezetéknevű ember, akivel valaha is találkoztam, iwiwen be is jelölte őt az Anti Ádám Club, Facebookra pedig sokáig nem tudott regisztrálni, mert a rendszer úgy tartotta, hogy ilyen név nem létezik.

Eleinte rendszerető és takaros volt, de később rájött, hogy egy fiúszoba imázsához hozzá tartozika rumli, azóta nem mosogatnuk, és nem proszívózunk. Főzni leginkább hamburgerhúst szokott, ám mostanában más műfajokban is bontogatja szárnyát, ilyen a fagyasztott székelyképoszta például, de a lecsó koncepcióját is tovább gondolta. Kezdetben leves fronton is lelkes volt de arról leneveltem.

Mivel Holland szakos, ezért itt ő a mi lelki vezetőnk, ráadásul szeret tervezgetni is, úgyhogy az utazásainkat is ő szervezni meg (többek közt ezért fordulhatott elő, hogy a nagy szünetben nem voltunk sehol, mert Ádám a családjával utazgatott). Emellett ő a fő guberátorunk, azt is összeszedi, amire nincs is szükségünk, de mivel ezeket általában ajándokozni szokta (én péládul legó hadsereget kaptam tőle egyszer), ezért azt nem rójuk fel neki, hanem inkább figyelmességnek tartjuk.

Régebben karatézott, mostanában focizik (öt percig, utána elfárad), imádja Hosit és a Koóft (de főleg Hosit), Ganxta Zoleet és a kartellt, az olcsó dolgokat és az ameriaki focit, utálja a bűvészeket, a hisztit, az ING kivételével a holland bankokat és a szomszéd hajnali jammelését a bassgitáron. Ő fertőzött meg minket Ogliy “july-july” G-vel, hobbyja pedig a panszkodás és Magyarország negatív oldalának ecsetelése. Ő tehát a szobatársam, Ádám.

Feltettem néhány képet IWIWre az itteni történésekről. Nagyrészük már szerepelt a blogon, de akad olyan is, ami még nem. Akinek van iwiw profilja, az nézze meg, akinek nincs, az meg ne szomorkodjon, mert nem maradt le semmiről.

Ma 8:45-re  írták ki az első Photoshop and graphic desing órát, amit érthető módon érdeklődve vártam.

Valahogy még sikerült is bemennünk az órára, ha nem is pontosan, de nem nagyon késve.

Egy ideig vártuk a tanárt, aztán kezdett egyre bizonyosabbá válni, hogy megtörtént az, amit nem hittem volna, hogy Hollandiáában megtörténhet: nem jött  be a tanár.

Azt is mondhatnánk akár persze, hogy a mi hibánk, mert a levél, amiben értesítettek, egy kérdés volt, hogy megfelel-e az alkalom, és erre senki nem válaszolt, de ők meg azt írták, hogy még írnak, hoogy akkor mi is van. Szóval a tanszékvezető sűrű elnézést kért tőlünk, a tanár meg nem jött be, az óra meg elmaradt. De legalább volt egy szabadnapunk, amit időben elkezdtünk.

10 perc alatt értünk le vonattal Arnhembe, és persze most sem találkoztunk kalauzzal, úgyhogy teljesen feleslegesen vettük meg a 7 eurós jegyet... Eddig egyszer találkoztunk kallerral, amikor Rotterdamból jöttünk hazafelé. Öten voltunk magyarok, Judit, Zsófi és a debreceniek közül Barna és Ivett is velünk tartott (én voltam az ötödik). Ádám nem jött, mert ő a családjával és a barátnőjével, Csillával bolhapiacra ment abba az A betűvel kezdődő városba, aminek a neve soha senkinek nem jut az eszébe (de nem Appelsdorf). A hollandok közül pedig az én buddym, Wilbert, Judit buddyja, Mariela és két barátnője, Merrel és Karin jött velünk. Donyt, az indonéz srácot pedig már Arnhemben szedtük össze.

A buli kicsit egy Budapest Parádéra emlékeztetett engem, azzal a különbséggel, hogy itt nem kamionok vonultak, hanem hatalmas szinpadokat állítottak fel a város terein és utcáin. Minden talpalattnyi helyen zenészek voltak, vagy büfés kocsik.

Az egész várost áthatotta a fesztivál hangulat. Mindenhol térdig gázoltunk a szemétben, hatalmas narancssárga tömeg özönlött az utcán, és mindehol dübörgött a zene.

A sátrakban mindenhol ugyanazt lehetett kapni, fehérbor, rozé és sör, enni meg főleg dönert adtak vagy hamburgert. Ezenkívül még különböző kiegészítőket is lehetett venni, mint pl. tiarát és koronát (ezeket különböző színben és méretben), narancssárga füzért, napszemüvegeket és boákat. A lányok vettek egy-egy tiarát, Dony egy füzért, Wilbert pedig egy felfújható kornával nyomta.

A buli kicsit lassan indult be, 3 körül értünk Arnhembe, egy ideig kerestük a helyünket, mert nem találtunk olyan színpadot, ahol kicsi a tömeg, és a zene is jó. Hosszabb keresgélés után végül egy helyi Korda Györgynél táboroztunk le. Képzelhetitek, hogy élveztem a holland tánczenét, de a hollandoknak tetszett, és végülis ez az ő nemzeti ünnepük. Ahogy a flitteres zakós ember levonlut a színpadról, elindultunk egy új helyre, ez kicsit fájt, mert egyértelművév vált, hogy a hollandok tényleg emiatt a csávó miatt voltak ennél a sátornál. Az ő viszonyuk a mulatós holland zenével egyébként is szoros, a DJ a diszkóban is simán feltesz dutch slágereket.

Kicsit rápihentünk a következő party helyszínre, mert elfáradtunk a nagy állásban, ettünk-ittunk, felfestettük a holland zászlót az arcunkra, majd egy olyan színpadhoz mentünk, amibe be volt építve egy köztéri szobor (körbe építettek egy lovas szobrot, nagyon kreatív). Itt elektronikus zenét játszottak, amire elég hamar rákattantunk. 9-kor indultunk vissza Edébe, hogy még egy kicsit szusszanhassunk, mielőtt elmegyünk a Premierbe. Végül 1-kor zártuk életünk első Queen's day-ét. Nem azt mondom, hogy ez volt a legjobb buli, amiben valaha részem volt, de az idő nagyon jó volt, és alapvetően tetszett ez a fajta ünneplési forma, úgyhogy elhatároztuk, hogy mi mostantól augusztus 20.-át is így fogjuk ünnepelni. De lehet, hogy midnen mást is. A hollandoknál az ünnep tényleg ünneplés, a nemzeti ünnep pedig tényleg nemzeti. Tanulhatnánk tőlük.

Április 29. van, a királynő éjszakájának napja, ha lehet ezzel a képzavarral élni. Ma ünnepeljük azt, hogy holnap fogjuk ünnepelni a királynő szülinapját, a Queen's day-t. Ez az egyik legnagyobb nemzeti ünnep a hollandoknál, de nem olyan, mint nálunk egy márc. 15, vagy okt. 23, hanem ilyenkor hatalmaat buliznak, jelmezbe öltöznek, meg narancssárgára festenek midnent. Egyébként a királnyő januárban született, ez még a kettővel ez előtti királynő szülinapja, de a megszokás miatt már minden királynő szülinapját április 30-án ünneplik. Hogy jövőre mi lesz, az nagy kérdés, mert az a hír járja, hogy a királynő lemond a trónról a fia javára, és királyuk lesz. Ilyen 70 éve nem volt már, de állítólag úgy fogják megoldani a problémát, hogy Queen's day helyett 3 napos partyhétvégét fognak rendezni a király tiszteletére... tudnak élni.

Az ünnepi terveink a következőek: ma elmegyünk a törzshelyünkre, a Premierbe, ahol 80-as 90-es évek bulija lesz, aztán holnap Arnhemben ünnepeljük a királynőt, majd levezetésként este szintén Premier. A szünet hátralévő részében pedig valószínüleg aludni fogok. :)

Egyébként a szünet eddig kellemesen telt. Hétfőn Utrechtben voltunk, amiről itt valaki azt mondta, hogy hasonlít Velencéhez. Hát ez baromira nem így van, inkább Amszterdamhoz hasonlít (szerintem Velence annyira egyedi város, hogy arra semmi sem hasonlít), de ettől még nagyon kellem városka. Amszerdamnál azért kisebb, és kevesebb a turista, na meg persze nem akad az ember úton-útfélen coffie-shopba, meg prostikba. Lányokat azért láttunk, jól meg is ijedtünk, mert eléggé váratlanul ért minket, ahogy egy ksi utcáskában egyszercsak ott ültek a kirakatban.

A város nevezetességeiből két dolgot láttunk, az egyik egy gótikus torony, a másik pedig az ország legnagyobb bevásárlóközpontja. Bevásárló központból egyébként nincss túl sok, az Utechti az tényleg nagy, de pl. Rotterdamban nem találtunk ilyet, inkább a Váci utca féle bevásárló utcák jellemzőek.

Hazafelé Ádám nagyon rosszul érezte magát, úgy gondolta, hogy agyhártyagyulladást kapott. Valószínüleg inkább csak arról van szó, hogy nagyon ráfeszült arra, hogy ma jönnek a szülei. Ma pl. egész nap takarított, hogy minden rendben legyen. A feszültségtől, meg a takarítástól már egészen otthon éreztem magam...

A szállás viszont sokat javult az elmúlt napokban. Vasárnap épp a Forma1 előtt szólt a house keeper, hogy itt a TV-je, üzemeljük be. Úgyhogy a Forma1-et már a saját TV-nken néztük. Hétfőn pedig bekötötték a netet, ettől egyből elmúlt Ádám agyhártyagyulladása, de sajnos nem ér el a jel a szobámig, (de még csak a house keeper szomszéd szobájáig sem), úgyhogy most mindig mindenki a common roomban lóg és netezik. Mivel itt nincsen semmi sem letiltva, így végre be tudtam állítani a levelző programot is, és lehet torrentezni, úgyhogy sokat javult a komfort érzetem. Sajnos viszont elég instabil a net, és sokszor megszakad pl. msn-ezés közben.

Lusta voltam írni, ezért inkább egy videót csináltam, enjoy it!

Nem sikerült beilleszteni, ezért csak a linket teszem ide, remélem az működik.

https://www.youtube.com/watch?v=IsDGlFO894I

Kedden volt a bemutatkozó nap, ugyanis a Holland buddyk eddig vizsgáztak, és nem volt erre idejük.

Előtte elugrottunk Utrechtbe 'sofie nummer'-ért, ami az itteni adószám, de több is annál, mert nincs személyi igazolvány a hollandoknál, hanem ezt használják.

A bemutatkozó nap egy farmon volt, ahová 1 órás bicilkizés után jutottunk el. Odafelé nagyon szép volt az idő, és érdekes a táj, hazafelé nem lett volna ilyen izgalmas a dolog, ha nem gázolják el Ágit egy motorral. Szerencsére egy horszoláson kívül semmi baja nem lett, de akkor is ijesztő volt. Itt a motoroknak is a bicikli úton kell mennie, viszont értelemszerűen gyorsabban mennek, mint a biciklisek. Szóval Ági jött mellettem, és nem tudott lehúzódni, és ezért a motor elsodorta.

A program a következő volt: megérkeztünk, kifújtuk magunkat, aztán jött egy üdvözlő beszéd, majd két tanóra, aminek keretében két újabb tanárral ismerkedtünk meg. Az első óra témája a kultúra közi kommunikáció volt, és ennek kutatása. Itt egy játékot jtászottunk az udvaron, melynek keretében 10 perc alatt ki kellett találnunk egy teljesen új kultúrát, amit a másik csapatnak meg kutatnia kellett. Nem volt könnyű, és szerintem nem is nagyon sikerült, de jól éreztük magunkat, és ez a fő. A második órán a holland létről kaptunk egy ki ízelítőt, szó volt a vízről, a korcsoláyzásról, pragmatizmusról, egyenességről meg persze a tervezésről. Kitöltöttünk egy tesztet is, nekem az jött ki, hogy egyáltalán nem vagyok szabálykövető, csak az emberi kapcsolatokra koncentrálok, meg a nyereségre (utóbbira jobban). A hollandok viszont nagyon kötelességtudóak, és szabálykövetőek. Emellett tényleg nagyon puritánok, szimóna, az egyik román lány húsvétkor elment a templomba, és nagyon csalódott volt. Azt mondta olyan volt a templom, mintha egy étteremben lett volna. Nyilván azért, mert ő ortodox, ahhoz képest tényleg elég üres egy Kálvinista templom...

A harmadik órát már elszabotáltuk, mert mindenki verte az azstalt, hogy éhes, úgyhogy hatalmas főzés kezdődött. Volt ott román paradicsomleves, holland mustáros zöldségleves, paprikáscsirke, indonéz csirke mogyoró szósszal, palacsinta, waffel, és még ki tudja mi. Nem tudtam végigenni az étlapot. De azért nagyon jót ettem. Főleg az indonéz csirke ízlett, de a mustáros zöldségleves is nagyon finom volt. Érdekesség, hogy a hollandok nem ismerik (vagyis eddig nem ismerték) a boros kólát. Nem szép dolog persze a finom vörösbort kólával elrontani, de amilyen borok itt vannak, azoknak tényleg megváltás még a Freeway kóla is. Először eléggé fanyalogtak, de a holland lányok már rákaptak az ízére, Wilbertnek spec. nem ízlett.

A nagy zabálsá után hazamentünk, épségben hazaértünk, és még egy kicsit buliztunk. Ez volt kedden, 14-én azóta a hollandokkal közösek az óráink.

A húsvét meglepően jól telt. A rotterdami kirándulás és az azt követő buli sokat javított az addig egyébként kissé nyomott hangulatomon, és kezdtem egyre jobban érezni magam.

Pénteken Good Friday volt, húsvét első napja, amikor is hivatalosak voltunk Ton Veenhez, az egyik itteni tanárhoz. Mr Ton egyéb iránt több, mint egyszerű tanár, nem tudom mi a posztja, de egyike azoknak az embereknek, aki velünk, Erasmusosokkal foglalkozik. A vendégség nayon kellemes volt, ettünk finom holland sajtot, vittünk finom magyar bort, és kellemeset beszélgettünk. Érdekes, de a holland házak belülről sokkal nagyobbnak tűnnek, mint kívülről.

Szombaton piac volt Edében, ahol többek közt magyar kürtöskalácsot is lehetett kapni. Különben a piac nem hozott annyira lázba, reméltem, hogy itt lehet majd normális zöldségeket kapni, de a holland annyira hazafias nemzet, hogy még a paradicsomuk is narancssárga. Szerencsére ízre nem rossz. Hentespult itt sem volt, amit kimérve lehetett kapni, az a hal meg a rák volt, de itt pl. a heringet úgy eszik, hogy megfűszerezik, majd nyersen egyben lenyelik. Én ennyire nem vagyok vad, beértem azzal az extremitással, hogy ettem egy epret meg egy szőlőt.

Vasárnap ünnepi ebédet ültünk, dörgicsei csibelevessel, és hidegtállal. Itt nincs közötött sonka, sem torma, úgyhogy nem volt az igazi, de nagyon finom volt. Ezúton is köszönet érte a lányoknak!

Este pedig megtoldottuk az egészet egy jó nagy hamburgerrel, amit Ádám csinált, úgyhogy neki is tisztelet!

Amint a vasárnap hétfőbe fordult, megejtettük a locsolkodást is. Csak Judit és Zsófi kapott egy adag vizet, pedig úgy terveztük, hogy midnekit meglocsolunk, de aztán elmaradt. Reggel pedig várt minket a küszöb előtt fejenként egy csokitojás.

Utólag azt kell mondjam, a Húsvét fordulópont volt abból a szempontból, hogy akkor kezdődött a főző verseny, miszerint minden második nap a lányok főznek, minden elsőn pedig mi. Az a bizonyos hamburger egy lélektanilag nagyon fontos pillanatban érkezett, és azóta rendesen eszünk.

A képeket Ádám csinálta, köszönet érte.

Oké, sokáig nem írtam, shame on me, de most lassan-de-biztosan elkezdem pótolni a lemaradást. A bejegyzések jó rövidek lesznek, de legalább lesznek.

Ott kezdem, ahol abbahagytam:

Április 9-én Rotterdamban tettünk tanulmányi kirándulást, hogy megnézzük a helyi szemétégetőt. Ez egy speciális szemétégető, ugyanis a szemét összes részét újrahasznosítják, csak azt nem, amit nem tudnak (hamu), de azt meg elteszik, hogy ha esetleg lesz majd később olyan technológia, amivel fel lehet használni, akkor meglegyen. Ez merőben eltér a többi angol-német cég filozófiájától, ők ugyanis elássák a szemetet a földben, vagy leteszik valahol Kelet Európában. Itt meg termelik az áramot, valamint a későbbiekben fűteni si fogják a környék házait a felszabaduló energiával. Szóval a szemétégető tetszett. Persze ez egy részben privatizált vállalat, költségvetésük 30%-át kapják Rotterdamtól, és így is nehéz talpon maradniuk.

Egyébként Rotterdam inkább csalódás volt. Azt kell róla tudni, hogy a második legnagyobb Holland város, közel 600 000 lakossal (a legnagyobb a hatalmas 700 000-es Amszterdam), és a második világháborúban a németek a földel tették egyenlővé, így itt midnen épület új. Ennek ellenére a sok-sok felhőkarcoló között simán előfordul egy-egy kisebb, tipikusan Holland épület. Vannak jó kis boltok, villamso, metró, minden, ami kell, de mégis kicsit unalamasnak találtam.

Csütörtök este aztán elmentük bulizni a Premier nevű helyre. Ez nem igazi diszkó, inkább egy kávézó, ahol hangosan szól a zene. Olyasmi, mint pl. a Sugárban a CWS. Csak itt táncolnak az emberek. Illetve mi táncoltunk, a hollandok nem táncolós nemzet. Először nem értettük, miért nem táncolnak a holland fiúk, de amikor elkezdtek, akkor megértettük. Nagyon tisztelik a ritmust, úgyhogy nem lépnek rá. Viszont majd kiesett a szemük a magyar lányoktól. Érdekes tapasztalat volt, meglehetősen temperamentumosnak éreztem magam ezek között az emberek között. Ádámmal mi voltunk a buli királyai.

Kaptok néhány képet is, elvégre fotós volnék, csak lusta vagyok feltölteni. Az tuolsó kettőt hudocskámnak ajánlanám, itt füvesítik a házak tetejét is, hogy több legyen a zöld levegő.

„Edébe tegnap beszökött az ősz/

És itt is maradt.”

Magyarországhoz hasonlóan itt is hamar véget ért a tavasz, de nem a nyár követte, mint illenék, hanem az ősz. Ma fordult elő először, hogy elszámítottam magam öltözködésileg, és kegyetlenül eláztam hazafelé.

Pedig maga a nap jól indult, egyetlen órám volt, utána bementünk a városba, és találtunk feltettük a kérdést, amit eddig senki sem tett fel: honnan szerezhetnénk olyan számot, amivel bankszámlát nyithatunk? Egyelőre nem tudjuk, hogy kaphatunk-e ilyen számot, de a Városházán megadtak egy számot, amit felhívva megkapjuk a választ. Ezek után találtunk Ádámmal egy boltot, ahol rengeteg instant kaját, meg konzerv szószt lehet kapni, úgyhogy most gasztronómiai szempontból igen lelkes vagyok. Végül mintegy megkoronázásaként a napnak, ettünk egy hatalmas dönert egy török étteremben. Állítólag Magyarországra csak a legalja megy törökből és kínaiból is, ezért nyugaton a kínai és a török ételek is finomabbak. Nem tudom, mennyi igaz ebből, mindenesetre tény, hogy teljesen más jellege volt ennek a kajának, mint egy gyrosnak a Nyugatinál. 5 euró volt ugyan, viszont felért 4 gyrosszal. Kínaiban még nem voltam, mert 7 euró egy menü, és ennyiért már a Subwayben is megkajálok, viszont most már tudom, hogy a „wokozást” hollandul „wokken”-nek hívják. Egyszerű nyelv ez, lehet mégis meg fogom tanulni.

Reggel arra ébredtem, hogy az ovisok az udvaron azt játsszák, hogy a játékautóval egymásnak hajtanak, és közben kiabálnak. Ez után a kellemes ébredés után lementem, hogy megszereljem a bicajom, mert ugye defektes lett a hátsó kerék. Soha korábban még ilyet nem csináltam, de talán még el is boldogultam volna, ha lettek volna rendes szerszámiam, meg nem ette volna a rozsda szanaszét az egész biciklit. Persze nem sikerült leszednem a kereket, még akkor sem, amikor kértem pár újabb szerszámot a house keepertől. Aztán a house keeper lejött, és meglátta, hogy szenvedek, és felajánlotta, hogy megmutatja, hogyan csinálják a hollandok. A lényeg annyi, hogy amíg elszívott egy szál cigit, megragasztotta a belsőt, és vissza is tette, anélkül, hogy leszedte volna a kereket. Most már ezt is tudom. Egy másik csávó ma a láncot tette vissza hasonló módon a Gergőnek. Itt mindeki ért a biciklihez, és mindenki szívesen segít.

A suli az hatalmas szenvedés volt, hollandul próbáltak megtanítani minket 120 perc alatt (itt 60 perces egy tanóra, és duplát tartanak, szünet nélkül). Sajnos egyáltalán nem vagyok motivált ebben, mert semmi értelmét nem látom. Ugyanakkor a jegyekkel remélhetőleg nem lesz gond. Hollandiában mindneki a közepesre hajt, szégyen kitűnni a tömegből, mert aki kilóg a sorból, annak levágják a fejét. Úgy gondolják, hogy ha valaki okos, az csak genetikai adottság, nem több puszta szerencsénél, ezért a közepes jegyekre hajtanak (1-10-ig osztályoznak, ezért a 6-osra nyomulnak)

Suli után egy vacsorameghívásnak kellett eleget tennünk, ugyanis a buddym, Wilbert meghívott magához minket, az 5 budapestit. Ők 3-an laknak egy lakótelepi lakásban, de most csak ketten voltak, meg egy másik barátja Wilbertnek. A kaja nagyon finom volt, valamiféle zöldséges-darálthúsos rakott főt krumpli. Az erkélyen ettünk, mert akkor még jó volt az idő, így volt alkalmunk megcsodálni, ahogy potyognak le fölülről a különböző dolgok. A Holland ugyanis különösen környezettudatos nép, ezért simán kidobál bármit az ablakból. Hetente egyszer eltakarítják, de egyébként áll a kosz az erkély alatt. A másik érdekesség, hogy Wilberték szoktak imádkozni evés előtt. Szerintem ez tök jó dolog, de állítólag itthon a reformátusok nem szoktak. Ebéd után pedig Wilbert gitározott nekünk egy kicsit, és akkor is keresztény dalokat játszott. Ehhez persze az is kell, hogy legyenek olyan keresztény dalok, amiket fel vállalhat az ember a barátai előtt. Sajnos nálunk a szocializmusban eléggé tönkre tették a vallás imidzsét, és ezért ha valaki rendszeresen jár templomba, arról azt hiszik, hogy babonás idióta.

A vacsorának 8 körül véget vetettünk, mert még házifeladatot kellett írnunk, amit jól össze is csaptam, de idegen nyelven valahogy nem tudok olyan igényes lenni magammal szemben. De lesz lehetőségem fejlődni, mert a következő 4 napban 3 másik házidogát kell majd megírni.

U.i.: az elütésekért bocs, de a laptopon nem tudok gépelni.

Mint korábban írtam, szombat reggel különös hangokra ébredtünk. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy embert élve megnyúznak (bár ilyet még sosem hallottam, de hasonló lehet). Valaki rohangált, és agonizálva sikoltozott. Később beszéltem a lányokkal, akik szemtanúi voltak az esetnek. Egy nő rohant be az épületbe, ahol lakunk, fel egészen a másodikig, és próbált elmenekülni másik két ember elől. Azonban elkapták, ő meg elkezdett üvölteni, aztán jött egy harmadik nő, aki instruálta a két üldözőt. Közben még a kiabálós elszökött az udvaron, és a ház körül is üldözték, majd jött egy mentő autó, és elvitte. Amikor Ádámmal elindultunk az iskolába (nem is sejtve, milyen sokáig ott maradunk), hallottuk, hogy a szomszéd házban valaki az ablakot veri. Furcsa hely ez. Állítólag itt van valahol a közelben a helyi Lipótmező (úgy tűnik itt még nem került hatalomra a cselekvés pártja, hogy az utcára eressze az őrülteket), és reggel elszökött valaki, és hozzánk menekült. Mostantól állandóan bezárjuk az ajtót.

Persze nem csak ettől különös hely ez. Maga a kolesz már Edén kívül esik, egy erdőben van, ami egy Nemzeti park része. Állítólag '99-ben megöltek valakit az erdőben, és nem tanácsos egyedül sétálgatni éjszaka. Én mondjuk még nappal sem sétáltam az erdőben, de ma újra süt a nap, úgyhogy előbb-utóbb biztos fogok.

A szobámról már meséltem, ahol lakok, kevés a bútor, de ami van, az az Ikeából van. A folyosók egyébként jó állapotban vannak, bár a „hallban” csak a mi szobánkban van bútor, a többi emeleten üres. Az alsó szinten egy óvoda van, az udvaron meg játszótér az ovisoknak. Ennek ellenére az a hír járja, hogy ha mi kiköltözünk innen, le fogják bontani az épületet. Lehet, hogy ez igaz, legalábbis Gergőék szomszédja már elkezdett kiköltözni. Tegnap Gergő látta, ahogy kenyér darabokat dobál ki az ablakán, ma már bútorokat dobált ki. A legérdekesebb viszont az volt, amikor kinyitotta az ajtót, és megöntözte vízzel a küszöböt. Mikor már teljesen felázott a szőnyeg az ajtaja előtt, rádobott egy rongyot, és bement. Gergő látta a nyitott ajtón keresztül, hogy az ő lakás még a miénknél is üresebb, fel van szedve a parketta is (talán azt is kidobta már az ablakon). Én még mindig nem jártam azon az emeleten (Gergő Barnával egy emelettel följebb lakik, mint mi), de most a küszöb öntözés miatt nagyon büdös van ott állítólag. Lehet, hogy itt van olyan szabály, hogy ha valaki megszökik a pszichiátriáról, és bejut itt egy lakásba, akkor beköltözhet, és így került ide Gergőék szomszédja... Mindenesetre majd körbe nézünk, hátha valami szekrényt is kidobott az ablakon.

Szóval ezen a helyen fogok én 3 hónapig lakni.

Update: a szomszédban lévő épület hivatalosan a gyermekek és fiatalok pszichiátriája. A címem pedig a következő: Heetveldlaan 50, Ede; irányító szám. 6717 LR. A postaládán nem a mi nevün szerepel, hanem a CHE logója, de amit eddig kaptunk, azt erre a címre küldték (bár ezek reklám anyagok voltak).

Egyébként Ádámmal megnéztük, mit dobáltak ki fentről, és begyűjtöttünk egy kerti padot, amit a konyhába tettünk, valamint a hallból behoztunk egy ülőgarnitúrát. Kezdjük otthonosan érezni magunkat.

Ma vasárnap van, ami azt jelenti, hogy az iskola zárva van, és nem tudok nethez jutni. A mai nap eddig alvással és evéssel telt, a továbbiakban pedig megírom majd az első házi feladatomat, este pedig átjön Wilbert, a buddym egy barátjával, Robbal, és filmet fogunk nézni.

Tegnap ott hagytam abba, hogy bár bezártak minket az iskolába, de találtunk egy ajtót, ami kifelé nyitható, de befelé nem, így ki tudtunk jutni az épületből. A biciklik viszont bentmaradtak. Bár nem volt túl jó idő, mi mégsem mentünk egyből haza, inkább még kicsit neteztünk a suli előtt egy padon, mertott még működött a wifi. Kb egy órát lehettünk még ott, többször körbe jártuk azért az épületet, hátha valahol be tudunk menni a cangákért. Amikor már majdnem feladtuk, észre vettem, hogy az egyik oldalsó bejáratot valaki idő közben kinyitotta. Bár nem sejtetett túl sok jót, hogy a bejárat mellet egy securitis autó parkol, de ne volt más lehetőségünk, úgyhogy bementünk.

Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani a történetet, a lényeg annyi, hogy a biztonsági őr egy riasztás miatt jött ki (kb. 1 órával a riasztás után), és csak véletlenül vett észre minket, hogy visszük kifelé a biciklinket. Szerencsére kiválóan beszélt angolul, és nagyon kedves volt (otthon egyik sem fordul elő, nemhogy egyszerre mindkettő). Elsőre azt hitte, hogy amikor bementünk, már akkor is zárva volt a suli, de amikor elmagyaráztuk, hogy mi történt, akkor szó nélkül elengedett minket, és további jó napot kívánt. Az útlevelünk adatait azért felírta, de nem hiszem, hogy lesz folytatása az ügynek. Legalábbis remélem.

Azért, hogy ne legyen unalmas a nap, hazafelé még kaptam egy defektet a hátsó kerekembe, úgyhogy most teljesen használhatatlan a bicajom.

Update: van kerékbelső, meg ragasztó, meg egyéb bicaj szerelő alkalmatosság a common room-ban, úgyhogy holnap reggel megcsinálom a biciklim kerekét.

Wilberték mégsem jöttek át, viszont meghívtak magukhoz vacsorára holnapra. Nem tudom, hogy ez holland meghívás lesz-e, vagy magyar, de azért viszünk mi is valami ajándékot.

Este fele pedig meglátogatott minket Ton Venn, az egyik koordinátor, aki eddig külföldön volt. Nagyon kedves és közvetlen bácsi (mint midneki akivel eddig itt találkoztunk). Megnézte, hol lakunk, és megígérte, hogy csinál nekünk internetet, bármi is az ára, mert az nonszensz, hogy Hollandiában 2009-ben nincs internet a szálláson, amikor minden országban, ahonnan jöttünk, ez alapvető. Beszélt is a housekeeperrel, és kiderült, hogy be van vezetve a net a házba, úgyhogy remélhetőleg most már igen hamar rendeződik ez a dolog. A housekeeperről különben eddig azt gondoltam, hogy valami alkoholista állat, és bár ezt nem zárom ki még most sem, az mindenesetre kiderült, hogy nagyon jó fej. Megkérdeztük, hogy fogadhatunk-e vendéget éjszakára is, mire közölte, hogy akármit csinálhatunk, úgysem látja. :D

Reggel arra ébredtem, hogy Edébe beszökött az ősz, és a 4 napig tartó nyár után most október van. Az erdő egyébként is úgy néz ki, mintha ősz lenne, tele van avarral. Pár perccel későb fültanúja voltam egy baltás gyilkos merényletének, és azt hittem ez lesz a nap sztorija.

Nem ez lett...

Az előző bejegyzésemben aztírtam, mégsem zárták ránk a sulit, így feldobom a korábbi összefoglalókat. Az igazság az, hogy valójában ránk zárátk a suéit, csak nem vettük észre (én és Ádám voltunk csak az épületben). Kijönni még csak ki tudtunk, a bicajok viszont bentmaradtak. Ha otthon lennénk, tuti bemásznánk, és kiemelnénk, de pont a kamera alatt vannak... mindenesetre jól indul az első hétvége. 

Hirtelen nagyon sok szabadidőm lett, úgyhogy álljon itt a harmadik nap összefogalalója (ezzel az eddigi beszámolók el is fogytak):

"Harmadik nap

Ma igen csak korán kellett kelni, és annak ellenére, hogy ez sikerült, majdnem elkéstünk, mert útközben Gergőnek leesett a lánca. Eddig a 15 bicikliből 5 ment tönkre, ha jól tudom, nem tudom mi került ezeken 50 euróba (persze ez csak deposit, majd visszakapunk 35-öt, de így is sok egy bicajért, ami nem működik). A lányoknak ráadásul szinte mindegyik bicikli nagy, nem is tudják letenni a lábukat. És persze a lámpák sem működnek, pedig Jedlik Ányos -féle dinamót használnak...

A suli jó nagy, ahhoz képest, hogy itt kicsinek számít. Nagyon modern, és nagyon jól felszerelt, legalábbis magyar léptékkel (hollanddal nézve nem annyira). Nagyon sok a számítógép, minden teremben van projektor, viszont digitális táblát nem láttam még. Ja, és itt a projektorhoz számítógép is tartozik, nem úgy, mint otthon, ahol a tanárnak kell gondoskodnia a laptopról.

9:30-tól volt egy kis eligazítás, utána megmutatták az egyetemet, meg a menzát, aztán már volt is két óránk. Nagyon szenvedtem már a vége felé, de azért túléltem valahogy, és tök érthető volt a dolog. Számomra. Most esett le, hogy a média szakirányosok viszont még sosem hallottak erről a dologról... szegények.

Holland kultúra és nylev órából egy prezentációt kell tartani, én egy olyan csoportba kerültem, ahol egy román és egy töröklány van rajtam kívül (Szimóna és Gizem). De alakult tisztán magyar csapat is, mivel a 14 diákból 9 magyar. Kicsit gáz is, tegnap pl. a közösben végig magyarul beszéltünk, pedig ott volt a török lány is...

Az órarendből még nem sok mindent látok, az első két hét még valami bemelegítés lesz, de azért már most is sok óránk van, de utána jönnek az igazán komoly tárgyak. Jövő héten elutazunk Rotterdamba (az sem lesz olcsó mulatság), megnézzük a helyi szemétszedő vállalatot, és tanulmányozzuk a kommunikációjukat. Aztán ebből írunk egy házidolgozatot.

Bankszámlánkk mg mindig nincs, holnap beszélünk Suzanne-nal, ő a helyi koordinátor, megkérdezzük tőle, hogy a tavalyiak hogyan nyitottak számlát. Az itteni bankok mindig kérik a holland személyinek a számát, nekünk pedig nincs ilyen. A net dolog viszont lehet, hogy megoldódik, állítólag dolgoznak rajta, hogy a koleszban is legyen internet. Ettől még persze nem lesz több bútor. Az egyik holland srác szerint úgy néz ki a hely, mint egy hajléktalan szálló. Azt hittük viccel, de nem...

Viszont tegnap vettünk Ádámmal egy szendvicssütőt, így az már megoldódott, hogyan fogunk a szar kenyérből finomat csinálni. Sajtreszelőt is vettünk, pedig az van a szálláson. Mondjuk Tv-is van, csak nem működik. De majd a következő bevásárlás előtt jobban körülnézek. Az a baj, hogy itt 5-kor bezár a legtöbb bolt, meg az is, hogy ugyan mindent meg lehet venni, csak midnen elég drága. És néhány kajájuk még szar is, pl. van teljesen zsírmentes tej... Én nem ittam, csak a lányok vettek, de asszem végül kidobták, mert nagyon rossz volt."