Mint korábban írtam, szombat reggel különös hangokra ébredtünk. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy embert élve megnyúznak (bár ilyet még sosem hallottam, de hasonló lehet). Valaki rohangált, és agonizálva sikoltozott. Később beszéltem a lányokkal, akik szemtanúi voltak az esetnek. Egy nő rohant be az épületbe, ahol lakunk, fel egészen a másodikig, és próbált elmenekülni másik két ember elől. Azonban elkapták, ő meg elkezdett üvölteni, aztán jött egy harmadik nő, aki instruálta a két üldözőt. Közben még a kiabálós elszökött az udvaron, és a ház körül is üldözték, majd jött egy mentő autó, és elvitte. Amikor Ádámmal elindultunk az iskolába (nem is sejtve, milyen sokáig ott maradunk), hallottuk, hogy a szomszéd házban valaki az ablakot veri. Furcsa hely ez. Állítólag itt van valahol a közelben a helyi Lipótmező (úgy tűnik itt még nem került hatalomra a cselekvés pártja, hogy az utcára eressze az őrülteket), és reggel elszökött valaki, és hozzánk menekült. Mostantól állandóan bezárjuk az ajtót.

Persze nem csak ettől különös hely ez. Maga a kolesz már Edén kívül esik, egy erdőben van, ami egy Nemzeti park része. Állítólag '99-ben megöltek valakit az erdőben, és nem tanácsos egyedül sétálgatni éjszaka. Én mondjuk még nappal sem sétáltam az erdőben, de ma újra süt a nap, úgyhogy előbb-utóbb biztos fogok.

A szobámról már meséltem, ahol lakok, kevés a bútor, de ami van, az az Ikeából van. A folyosók egyébként jó állapotban vannak, bár a „hallban” csak a mi szobánkban van bútor, a többi emeleten üres. Az alsó szinten egy óvoda van, az udvaron meg játszótér az ovisoknak. Ennek ellenére az a hír járja, hogy ha mi kiköltözünk innen, le fogják bontani az épületet. Lehet, hogy ez igaz, legalábbis Gergőék szomszédja már elkezdett kiköltözni. Tegnap Gergő látta, ahogy kenyér darabokat dobál ki az ablakán, ma már bútorokat dobált ki. A legérdekesebb viszont az volt, amikor kinyitotta az ajtót, és megöntözte vízzel a küszöböt. Mikor már teljesen felázott a szőnyeg az ajtaja előtt, rádobott egy rongyot, és bement. Gergő látta a nyitott ajtón keresztül, hogy az ő lakás még a miénknél is üresebb, fel van szedve a parketta is (talán azt is kidobta már az ablakon). Én még mindig nem jártam azon az emeleten (Gergő Barnával egy emelettel följebb lakik, mint mi), de most a küszöb öntözés miatt nagyon büdös van ott állítólag. Lehet, hogy itt van olyan szabály, hogy ha valaki megszökik a pszichiátriáról, és bejut itt egy lakásba, akkor beköltözhet, és így került ide Gergőék szomszédja... Mindenesetre majd körbe nézünk, hátha valami szekrényt is kidobott az ablakon.

Szóval ezen a helyen fogok én 3 hónapig lakni.

Update: a szomszédban lévő épület hivatalosan a gyermekek és fiatalok pszichiátriája. A címem pedig a következő: Heetveldlaan 50, Ede; irányító szám. 6717 LR. A postaládán nem a mi nevün szerepel, hanem a CHE logója, de amit eddig kaptunk, azt erre a címre küldték (bár ezek reklám anyagok voltak).

Egyébként Ádámmal megnéztük, mit dobáltak ki fentről, és begyűjtöttünk egy kerti padot, amit a konyhába tettünk, valamint a hallból behoztunk egy ülőgarnitúrát. Kezdjük otthonosan érezni magunkat.