Reggel arra ébredtem, hogy az ovisok az udvaron azt játsszák, hogy a játékautóval egymásnak hajtanak, és közben kiabálnak. Ez után a kellemes ébredés után lementem, hogy megszereljem a bicajom, mert ugye defektes lett a hátsó kerék. Soha korábban még ilyet nem csináltam, de talán még el is boldogultam volna, ha lettek volna rendes szerszámiam, meg nem ette volna a rozsda szanaszét az egész biciklit. Persze nem sikerült leszednem a kereket, még akkor sem, amikor kértem pár újabb szerszámot a house keepertől. Aztán a house keeper lejött, és meglátta, hogy szenvedek, és felajánlotta, hogy megmutatja, hogyan csinálják a hollandok. A lényeg annyi, hogy amíg elszívott egy szál cigit, megragasztotta a belsőt, és vissza is tette, anélkül, hogy leszedte volna a kereket. Most már ezt is tudom. Egy másik csávó ma a láncot tette vissza hasonló módon a Gergőnek. Itt mindeki ért a biciklihez, és mindenki szívesen segít.

A suli az hatalmas szenvedés volt, hollandul próbáltak megtanítani minket 120 perc alatt (itt 60 perces egy tanóra, és duplát tartanak, szünet nélkül). Sajnos egyáltalán nem vagyok motivált ebben, mert semmi értelmét nem látom. Ugyanakkor a jegyekkel remélhetőleg nem lesz gond. Hollandiában mindneki a közepesre hajt, szégyen kitűnni a tömegből, mert aki kilóg a sorból, annak levágják a fejét. Úgy gondolják, hogy ha valaki okos, az csak genetikai adottság, nem több puszta szerencsénél, ezért a közepes jegyekre hajtanak (1-10-ig osztályoznak, ezért a 6-osra nyomulnak)

Suli után egy vacsorameghívásnak kellett eleget tennünk, ugyanis a buddym, Wilbert meghívott magához minket, az 5 budapestit. Ők 3-an laknak egy lakótelepi lakásban, de most csak ketten voltak, meg egy másik barátja Wilbertnek. A kaja nagyon finom volt, valamiféle zöldséges-darálthúsos rakott főt krumpli. Az erkélyen ettünk, mert akkor még jó volt az idő, így volt alkalmunk megcsodálni, ahogy potyognak le fölülről a különböző dolgok. A Holland ugyanis különösen környezettudatos nép, ezért simán kidobál bármit az ablakból. Hetente egyszer eltakarítják, de egyébként áll a kosz az erkély alatt. A másik érdekesség, hogy Wilberték szoktak imádkozni evés előtt. Szerintem ez tök jó dolog, de állítólag itthon a reformátusok nem szoktak. Ebéd után pedig Wilbert gitározott nekünk egy kicsit, és akkor is keresztény dalokat játszott. Ehhez persze az is kell, hogy legyenek olyan keresztény dalok, amiket fel vállalhat az ember a barátai előtt. Sajnos nálunk a szocializmusban eléggé tönkre tették a vallás imidzsét, és ezért ha valaki rendszeresen jár templomba, arról azt hiszik, hogy babonás idióta.

A vacsorának 8 körül véget vetettünk, mert még házifeladatot kellett írnunk, amit jól össze is csaptam, de idegen nyelven valahogy nem tudok olyan igényes lenni magammal szemben. De lesz lehetőségem fejlődni, mert a következő 4 napban 3 másik házidogát kell majd megírni.

U.i.: az elütésekért bocs, de a laptopon nem tudok gépelni.