Régóta tervezem már ezt a cikk-sorozatot, jóllehet ezzel kellett volna kezdenem az egészet. Dobálózok itt ugyanis nevekkel, de persze hiába, ha ti nem tudjátok, ki kicsoda. Nem tudom mikor érek a sor végére, fontossági sorrendben haladok, először azok jönnek, akik fontosak, és akikkel napi kapcsolatban vagyok, majd a többieket megismerésük sorrendjében mutatom be, a végén pedig majd vesztegetek egy-két szót a hollandokra is.

Anti Ádám Csaba

“Ez az ebéd végre nem olyan volt, mint az eddigi tréfáim: ízetlen.”

Ki mással is kezdhetném, mint a világ legjobb és legnaivabb szobatársával, Ádámmal, alias Tálibbal. Tálibnak a bőrszíne miatt hívják, hogy ez nem teljesen hülyeség, azt az is bizonyítja, hogy Amszterdamban muchos gratias-szal köszöntek el tőle a boltban, mert azt hitték spanyol. Őt ismerem mindenki közül a legrégebb óta, és valószínüleg az otthoniak közül is róla hallottak a legtöbben. Ismertségünk még a gólyatáborra nyúlik vissza, gyakorlatilag szomszédok voltunk, bár igazából a gólyabálra szervezett műsor próbáin kerültünk közelebbi viszonyba (ő volt a nyál, én meg a golyó). Ezt követte az Egyetemi nap, majd utána a magyar válogatott meccsek, és a Pincebulik.

Ő a legviccesebb vezetéknevű ember, akivel valaha is találkoztam, iwiwen be is jelölte őt az Anti Ádám Club, Facebookra pedig sokáig nem tudott regisztrálni, mert a rendszer úgy tartotta, hogy ilyen név nem létezik.

Eleinte rendszerető és takaros volt, de később rájött, hogy egy fiúszoba imázsához hozzá tartozika rumli, azóta nem mosogatnuk, és nem proszívózunk. Főzni leginkább hamburgerhúst szokott, ám mostanában más műfajokban is bontogatja szárnyát, ilyen a fagyasztott székelyképoszta például, de a lecsó koncepcióját is tovább gondolta. Kezdetben leves fronton is lelkes volt de arról leneveltem.

Mivel Holland szakos, ezért itt ő a mi lelki vezetőnk, ráadásul szeret tervezgetni is, úgyhogy az utazásainkat is ő szervezni meg (többek közt ezért fordulhatott elő, hogy a nagy szünetben nem voltunk sehol, mert Ádám a családjával utazgatott). Emellett ő a fő guberátorunk, azt is összeszedi, amire nincs is szükségünk, de mivel ezeket általában ajándokozni szokta (én péládul legó hadsereget kaptam tőle egyszer), ezért azt nem rójuk fel neki, hanem inkább figyelmességnek tartjuk.

Régebben karatézott, mostanában focizik (öt percig, utána elfárad), imádja Hosit és a Koóft (de főleg Hosit), Ganxta Zoleet és a kartellt, az olcsó dolgokat és az ameriaki focit, utálja a bűvészeket, a hisztit, az ING kivételével a holland bankokat és a szomszéd hajnali jammelését a bassgitáron. Ő fertőzött meg minket Ogliy “july-july” G-vel, hobbyja pedig a panszkodás és Magyarország negatív oldalának ecsetelése. Ő tehát a szobatársam, Ádám.