Végül véget ért ez is. Sikerült megírnom az utolsó beadandót és tegnap ünnepélye keretek között átvettem az oklevelem. Este buliztunk egy hatalmasat a buddykkal, meg persze megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.
Végül a torkom is meggyógyult, a hugom is megérkezett és Ádám barátai is, de mégis egyre nyomottabb a hangulat. Napról napra kevesebben vagyunk, majdnem minden nap elbúcsúztatunk valakit (bár vannak, akik angolosan távoznak). Hosszú volt ez a három hónap, és lassan el kell kezdeni felszámolni az itteni életünket, és készülni a hazatérésre.
