Amíg még nem zárják be a sulit, felnyomom az első és a harmadik napi írást, legyen itt az is.
"Első nap
Ezt a levelet már a második nap reggelén (fél 12 még reggel?) írom, ugyanis tegnap elég sűrű volt a nap, és este már nagyon fáradt voltam, ezért nem tudtam befejezni a levelet, amit elkezdtem.
Az első meglepetés rögtön a repülőn ért engem, ugyanis kiderült, hogy 4 magyar van a gépem, akik ugyan ide jönnek. A Debreceni Tanítóképzőről jöttek, 3 lány, Ivett, Luca és Ági, valamint egy fiú, Barna. A Temesváriak viszont nem magyarok (legalábbis eddig nem akartak magyarul beszélni). Ennek ellenére a magyarok vannak a legtöbben, sok országból nem is jönnek el, eddig rajtunk kívül csak egy Indonéz srác van itt, holnap pedig jön néhány török. Az utazás kicsit hosszúra nyúlt, elég sok buszt elengedtünk a reptéren, aztán vonatból is elment néhány, mire mindeki vett jegyet, meg kaját magának. Végül 4-re értünk Edébe a tervezett 3 helyett. Az idő egyébként nagyon szép, szerintem több is van, mint 15 fok, nagyon melegem volt abban a sok kabátban, amit azért vettem magamra, hogy ne kelljen ezzel a poggyászom súlyát növelni. Talán melegebb is van, mint otthon, de legalább olyan meleg.
A buddyk Edébe jöttek ki elénk az állomásra, mivel egyszerre nagyon sokan érkeztünk, ezért sokan is jöttek. Kocsival bevitték a csomagjaink, mi pedig gyalog mentünk a szállásra. A szállás egy erdő közepében van, kicsit turista út jellege van annak az „utcának”, ahol a ház van. Van ugyan néhány épület a közelben, de nem tudom mik lehetnek. Őszintén szólva azt sem tudom, mi miben lakunk. A földszinten óvoda van, a kertben pedig játszótér. Nincs porta, nincs portás, nem is igazi kolesz ez, inkább munkásszállóra hasonlít, sok-sok lakás van egymás mellett, de csak a kisebb hányada az egyetemé. A szobák kicsik, de ami sokkal bántóbb, hogy alig vannak bútorok. Majd köldök képet, nincs is szekrény, csak egy kis polc, egy íróasztal, és néhány véletlenszerűen elhelyezett „fogas”, ami valójában kampó. Nem vagyok biztos benne, hogy eredetileg nem képek felakasztására szánták, én mindenesetre a ruháimat fogom rá akasztani.
A fürdőszoba aránylag kulturált, bár nincs zuhanytálca, így fürdéskor az ember elárasztja a padlót, de legalább nem kell majd sűrűn felmosni. :) Érdekesség, hogy a fürdőszobában a villanyt egy zsinórral kell felkapcsolni, az a régi idők wc lehúzóját idézi.
A konyha az tényleg konyha, csak sajnos nem jó semmire, mert nincs benne se mikró, se sütő, se főzőlap,csak egy árva mosogató tálca (mosogató szivacs és mosogató szer viszont van). Mondanám, hogy arra legalább jó, hogy megegyem benne a hideg kaját, amit csinálok, de nincs asztal sem. Itt van még a bojler, ami este 11 és hajnali 5 között üzemel. A házirend szerint nem szabad senkinek sem 10 percnél tovább fürdenie, szerintem szabad, csak akkor elfogy a melegvíz.
Egy ilyen lakrészben ketten lakunk eredetileg úgy volt, hogy egy török fiú lesz a szobatársam, de elcseréltük, így most az Ádámmal lakok, enyém a külső szoba, övé a belső, ami azt jelenti, hogy ha be akar menni a szobájába, akkor át kell mennie az én szobámon. Pedig lenne ajtaja a folyosóról, csak azt befalazták.
Szót kell még ejteni a közös szobáról. Itt van hűtő, 2 mikró, mosógép, egy sütő lap, egy társalgó, meg még valami szoba. Csak az a baj, hogy mindezt az összes itt lakó használni fogja. Lesznek még ebből problémák.
A szálláshoz kaptunk biciklit is, nekem egy jó nagy kontrás kerékpár jutott. A kereke kicsit le van eresztve, de legalább adtak hozzá lakatot is. Ez 50 euró, amiből 35-öt kapunk vissza, ha épségben adjuk le a bringát.
A szállás elfoglalása után elmentünk vacsorázni a buddykkal. Én bringával mentem, nincs messze a a centrum, és van Subway is. Ennek ellenére egy McDonaldsban ettem. Az íze tök ugyanaz, csak 5,84-et fizettem egy szendvicsért meg egy kóláért (mondjuk jó nagy szendvics volt, jól is laktam vele). Elég gyorsan fogy itt a pénz.
Este végül mégsem a városba mentünk, hanem bevásároltunk, és visszajöttünk. Az én buddymnak, Wilbertenek (aki egyébként nagyon jó fej) el kellett rohannia, mert randija volt egy lánnyal, de néhány buddy itt maradt. Megittunk néhány pohár bort, aztán késő estig beszélgettünk. Először csak a hollandok léptek le, majd az indonéz srác, Dony is, úgyhogy a végén már magyarul beszéltünk.
A nettel pedig az a helyzet, hogy mindenkinek érzékel valami vezeték nélküli kapcsolattot a gépe, csatlakozni is tudunk néhányra, de még sincs internet. A legígéretesebb eddig a Free Public Wifi nevű kapcsolat volt, de ez vagy nem free, vagy nem public, mert errre nem tudtunk csatlakozni. Azért majd megpróbálunk kezdeni vmit.
Mára a program a bankszámla nyitás, meg a telefon elintézése, meg megkeresünk egy second hand shopot, hátha tudunk venni vmi bútort, vagy szendvicssütőt pofátlanul olcsón. Meg még ki is kell pakolnom."
