10 perc alatt értünk le vonattal Arnhembe, és persze most sem találkoztunk kalauzzal, úgyhogy teljesen feleslegesen vettük meg a 7 eurós jegyet... Eddig egyszer találkoztunk kallerral, amikor Rotterdamból jöttünk hazafelé. Öten voltunk magyarok, Judit, Zsófi és a debreceniek közül Barna és Ivett is velünk tartott (én voltam az ötödik). Ádám nem jött, mert ő a családjával és a barátnőjével, Csillával bolhapiacra ment abba az A betűvel kezdődő városba, aminek a neve soha senkinek nem jut az eszébe (de nem Appelsdorf). A hollandok közül pedig az én buddym, Wilbert, Judit buddyja, Mariela és két barátnője, Merrel és Karin jött velünk. Donyt, az indonéz srácot pedig már Arnhemben szedtük össze.
A buli kicsit egy Budapest Parádéra emlékeztetett engem, azzal a különbséggel, hogy itt nem kamionok vonultak, hanem hatalmas szinpadokat állítottak fel a város terein és utcáin. Minden talpalattnyi helyen zenészek voltak, vagy büfés kocsik.
Az egész várost áthatotta a fesztivál hangulat. Mindenhol térdig gázoltunk a szemétben, hatalmas narancssárga tömeg özönlött az utcán, és mindehol dübörgött a zene.
A sátrakban mindenhol ugyanazt lehetett kapni, fehérbor, rozé és sör, enni meg főleg dönert adtak vagy hamburgert. Ezenkívül még különböző kiegészítőket is lehetett venni, mint pl. tiarát és koronát (ezeket különböző színben és méretben), narancssárga füzért, napszemüvegeket és boákat. A lányok vettek egy-egy tiarát, Dony egy füzért, Wilbert pedig egy felfújható kornával nyomta.
A buli kicsit lassan indult be, 3 körül értünk Arnhembe, egy ideig kerestük a helyünket, mert nem találtunk olyan színpadot, ahol kicsi a tömeg, és a zene is jó. Hosszabb keresgélés után végül egy helyi Korda Györgynél táboroztunk le. Képzelhetitek, hogy élveztem a holland tánczenét, de a hollandoknak tetszett, és végülis ez az ő nemzeti ünnepük. Ahogy a flitteres zakós ember levonlut a színpadról, elindultunk egy új helyre, ez kicsit fájt, mert egyértelművév vált, hogy a hollandok tényleg emiatt a csávó miatt voltak ennél a sátornál. Az ő viszonyuk a mulatós holland zenével egyébként is szoros, a DJ a diszkóban is simán feltesz dutch slágereket.
Kicsit rápihentünk a következő party helyszínre, mert elfáradtunk a nagy állásban, ettünk-ittunk, felfestettük a holland zászlót az arcunkra, majd egy olyan színpadhoz mentünk, amibe be volt építve egy köztéri szobor (körbe építettek egy lovas szobrot, nagyon kreatív). Itt elektronikus zenét játszottak, amire elég hamar rákattantunk. 9-kor indultunk vissza Edébe, hogy még egy kicsit szusszanhassunk, mielőtt elmegyünk a Premierbe. Végül 1-kor zártuk életünk első Queen's day-ét. Nem azt mondom, hogy ez volt a legjobb buli, amiben valaha részem volt, de az idő nagyon jó volt, és alapvetően tetszett ez a fajta ünneplési forma, úgyhogy elhatároztuk, hogy mi mostantól augusztus 20.-át is így fogjuk ünnepelni. De lehet, hogy midnen mást is. A hollandoknál az ünnep tényleg ünneplés, a nemzeti ünnep pedig tényleg nemzeti. Tanulhatnánk tőlük.
