Kedden volt a bemutatkozó nap, ugyanis a Holland buddyk eddig vizsgáztak, és nem volt erre idejük.
Előtte elugrottunk Utrechtbe 'sofie nummer'-ért, ami az itteni adószám, de több is annál, mert nincs személyi igazolvány a hollandoknál, hanem ezt használják.
A bemutatkozó nap egy farmon volt, ahová 1 órás bicilkizés után jutottunk el. Odafelé nagyon szép volt az idő, és érdekes a táj, hazafelé nem lett volna ilyen izgalmas a dolog, ha nem gázolják el Ágit egy motorral. Szerencsére egy horszoláson kívül semmi baja nem lett, de akkor is ijesztő volt. Itt a motoroknak is a bicikli úton kell mennie, viszont értelemszerűen gyorsabban mennek, mint a biciklisek. Szóval Ági jött mellettem, és nem tudott lehúzódni, és ezért a motor elsodorta.
A program a következő volt: megérkeztünk, kifújtuk magunkat, aztán jött egy üdvözlő beszéd, majd két tanóra, aminek keretében két újabb tanárral ismerkedtünk meg. Az első óra témája a kultúra közi kommunikáció volt, és ennek kutatása. Itt egy játékot jtászottunk az udvaron, melynek keretében 10 perc alatt ki kellett találnunk egy teljesen új kultúrát, amit a másik csapatnak meg kutatnia kellett. Nem volt könnyű, és szerintem nem is nagyon sikerült, de jól éreztük magunkat, és ez a fő. A második órán a holland létről kaptunk egy ki ízelítőt, szó volt a vízről, a korcsoláyzásról, pragmatizmusról, egyenességről meg persze a tervezésről. Kitöltöttünk egy tesztet is, nekem az jött ki, hogy egyáltalán nem vagyok szabálykövető, csak az emberi kapcsolatokra koncentrálok, meg a nyereségre (utóbbira jobban). A hollandok viszont nagyon kötelességtudóak, és szabálykövetőek. Emellett tényleg nagyon puritánok, szimóna, az egyik román lány húsvétkor elment a templomba, és nagyon csalódott volt. Azt mondta olyan volt a templom, mintha egy étteremben lett volna. Nyilván azért, mert ő ortodox, ahhoz képest tényleg elég üres egy Kálvinista templom...
A harmadik órát már elszabotáltuk, mert mindenki verte az azstalt, hogy éhes, úgyhogy hatalmas főzés kezdődött. Volt ott román paradicsomleves, holland mustáros zöldségleves, paprikáscsirke, indonéz csirke mogyoró szósszal, palacsinta, waffel, és még ki tudja mi. Nem tudtam végigenni az étlapot. De azért nagyon jót ettem. Főleg az indonéz csirke ízlett, de a mustáros zöldségleves is nagyon finom volt. Érdekesség, hogy a hollandok nem ismerik (vagyis eddig nem ismerték) a boros kólát. Nem szép dolog persze a finom vörösbort kólával elrontani, de amilyen borok itt vannak, azoknak tényleg megváltás még a Freeway kóla is. Először eléggé fanyalogtak, de a holland lányok már rákaptak az ízére, Wilbertnek spec. nem ízlett.
A nagy zabálsá után hazamentünk, épségben hazaértünk, és még egy kicsit buliztunk. Ez volt kedden, 14-én azóta a hollandokkal közösek az óráink.
